Nem is tudom hol kezdjem. Minden bejegyzés egy közös élményen alapul, bár ennek ellenére azért szubjektív – csúnyább szóval mondva – elfogult. Elárulom, ez a cikk is – Margóéhoz hasonlóan – bőven tartalmaz személyes élményeket, de beszélgetésekből tudom, eme élmények többünkben megfogalmazódtak.

A zenekar 80 éves fennállásának alkalmából rendezett hangversenyre készülődés kicsit szilveszterire sikeredett. Ugyanúgy pakoltunk, ugyanaz a pompa, ugyanaz a forgatókönyv, mint az évbúcsúztató hangversenyünkkor.  Még egy párhuzam a konfettiesős produkciónkkal:  ezt sem tudjuk majd „újrajátszani”.

Szóval pakolások, háttérmunkák, egyeztetések, azaz a szokásos felhajtás. Szerencsénkre a közönség részéről is a már megszokott készülődést tapasztaltuk, tehát fogytak a jegyek, jelentkeztek társaságok, hogy ők is ott lesznek, együtt ünnepelünk. Azonban akik jelzéseit vártuk, azok egykori zenésztársaink. Kíváncsiak voltunk, ki tud „csak” a közönség soraiban helyet foglalni, és ki az aki be tud közénk ülni a fináléban, egy közös indulóra.

A hangverseny köszöntőkkel és születésnapi ajándékok átadásával indult. Varga Zoltán önkormányzati miniszter meglepett minket egy nagydobbal, és a hozzá tartozó kiegészítőkkel, majd Németh Béla Orosháza város polgármestere méltatta zenekarunkat.
A szakmát Dohos László Liszt Ferenc-díjas karnagy, nyugalmazott főkarmester, a Magyar Fúvószenei és Mazsorett Szövetség elnöke képviselte, aki már jól ismeri zenekarunk. Bírálta már hangversenyünket minősítések során  és többször járt már meghívásunkra Orosházán.   A 80 éves jubileum alkalmából zenekarunknak a Szövetség emlékserlegét nyújtotta át.

Pál Gyula barcaújfalui testvérzenekarunk ajándékát hozta és népes küldöttsége élén adta át nekünk a székely öröknaptárat. (Megjegyezendő, hogy örömünkre az erdélyiek látogatása nem csak a hangverseny idejéig tartott, hanem mi, “öregebb” zenészek vendégül láthattuk őket  egy pár napra.)

Testvérvárosunk, Zomba küldöttségét Szűcs Sándor polgármester vezette, de a köszöntésünkkor ott állt mellette Toláczi Jószef is, aki a Zombai Hagyományörző Egyesület vezetője.

Koncertünk gerincét sikerszámaink adták, ám ezekre is jócskán kellett készülnünk, ugyanis régen játszott számokon túl nehéz, mutatós darabokkal is megtiszteltük a Nagyérdeműt.

A „nagy” hangversenyeken rendszerint elismeri az egyesület csapatunk kiemelkedő zenészeinek munkáját, így az ajándékozás ezen alkalmon sem maradhatott el.
A zenekar nevében egyesületi elnökünk, Muntyán János nyújtott át karnagyunknak, K. Tóth Lászlónak egy karmesteri pálcát. Első látásra is egy súlyos darabról van szó, hiszen ez nem egy hagyományos karmesteri pálca, hanem egy csillogó, névre szóló emlék.

Szóval engedd meg, Kedves Olvasó, hogy egy rövidített leírás után, most csapjak az igazán szubjektív vonalba át.

A hangverseny emelkedett hangvétele, a köszöntések, mind-mind jólestek nekünk, de a legnagyobb elismerés a beülős zenészektől jött. Azoktól a régi OFZE-soktól, akik már évek, évtizedek óta nem játszanak velünk és most újra hangszert ragadtak. Az igazi elismerés azonban az, hogy a közösen eltöltött este, a hangverseny előtti egyeztetések újra bevonzotta a mieinket. Így „rendes tagnak” beálltak Mésziék, azaz trombitás Mészáros Laci és klarinétos felesége Fórján Orsi, akik gyermekeiket nagymamára bízva tudnak csak visszajönni közénk. Ugyanúgy sorainkat bővíti Molnár ‘Macó’ Sanyi is, aki engem is tanítgatott tubázni. Nem mostanság, hanem több, mint tizenkettő éve. A nevelést ő is folytatta, hiszen most már két fiút kell neki a nagybetűs életre felkészíteni. Szikora Nóra is visszaült és a szaxofon sort erősíti. A kihagyás oka nála is a gyermeknevelés volt, de innentől jöhet a rekreációs foglalkozás, a zenélés.

Persze nem mindenki teheti meg, hogy visszaüljön sorainkba, hiszen más városban, országban él, dolgozik.
De a nosztalgiázások, a hajnalig tartó mókázás, erdélyi barátaink magyarországi látogatása mind adtak valami pluszt számunkra.

Ezen koncertnek köszönhetően telefonszámokkal is gazdagodtam és sikerült egy régi barátra találni, aki – mondanom se kell – szintén zenész.  Szóval  az emberi kapcsolatoknak is jót tett ez a hangverseny. Talán ez egy magasztosabb eredmény, mint amit várhattunk a 80 éves jubileumi hangversenyünk megszervezésekor.

A BEOL galériájáért kattints ide!