KEDVES NAPLÓM!
Mindenki vásárol, hisz holnap karácsony. Már-már „zavar” a helyzet, hogy nem giccsel telitömött garabollyal sétálok fel és alá a városban, hanem csak egy flakon szidollal…
2006. december 26.
Ki kell tisztítanom ma a hangszert! Az én rezem a legnagyobb. Nem örülne Laci bá’, ha olyan koszos lenne, hogy a fényt is elnyelné. Különben sem csináltam semmit az elmúlt két nap, csak ettem meg aludtam. De ezt legalább felváltva. Jaj, nem is írtam le neked kedves Naplóm, hogy előző bejegyzésem óta megjött a Jézuska!
2006. december 27.
Ma fárasztó napom volt. A zenekarosokkal elkezdtünk pakolni a sportcsarnokba. Ugyanis holnapután lesz a XVIII. Szilveszteri hangversenyünk. Még jó, hogy jöttek szülők is, mivel még most is hurcolnánk a székeket, építenénk a színpadot. Apropó színpad! Képzeld Naplóm, lett új színpadunk! Muntyán doki hozzájárulásának köszönhetően építtettünk egyet. Stabil, szép, összecsukható, gyorsan felállítható… Ja, és nehéz is. Jó volt, hogy szinte mindenki kivette a részét a munkából. Persze a súlycsoportjának megfelelően. Míg a lányok székeket pakoltak és igazgattak, addig mi Lászlóffy Arnolddal egy állványon mászkálva a színházi függönyöket szereltük le a művközpontban. Eközben az alattunk levő kis csoport halálunkról fantáziált. Ugyanis nem az volt a kérdés szerintük, hogy leesünk-e, hanem, hogy mikor illetve, hogy mi áll belénk, mi hasít félbe minket, mi koncol fel stb. Jelentem tévedtek! A magaslati levegőből nem csak nekünk jutott. A csarnokban már a tűzoltók is felmásztak a gerendákra, hogy a technikusok fel tudják függeszteni a fényhidat.
Majd elfelejtettem Naplóm! A nap folyamán a Zombai Hagyományőrző Egyesület tagjai, a barátaink is megérkeztek. Hol is tartottam? Igen! Idén nem egy nap van a főpróba és a pakolás. Túl nagy volt a rohanás mindig. Most változtattunk. Lassan járj, tovább élsz! Vagy valami ilyesmi. Az egyik ráadáshoz – a francia csendőr nótához – egy kocsit is beszereztünk, ami be is gurult időben. Egy Citroent. Ez nem kacsa. Illetve az. Na, mindegy. Ezt majd még leírom.
2006. december 28.
Ma már a főpróbán is túl vagyunk. Elég jól zajlott. Nem volt nagy baki és a színpadról sem esett le senki. Ez egyben kósza gondolatokat ébreszt bennünk, ugyanis a mondás szerint, ha a főpróba pocsék, akkor a hangverseny kiváló! (Erre Kovács Peti, a Dobos Csoportvezető hívta fel a figyelmünk.) De ez fordítva is igaz? Holnap kiderül… Nem is írok többet. Megyek a kollégiumba a zombaiakhoz. Tegnap én nem voltam velük. Estére megbeszéltünk egy találkozót. Rohanok is.
2006. december 29.
Ilyen korán ritkán nyitlak ki Naplóm. Ugye? Megyek venni süteményt a hangverseny utáni fogadásra. Aztán meg készülődök, mert mennem kell a csarnokba, ami most már úgy néz ki, mint egy színházterem. Több, mint ezerfős színházterem. De így is van még mit tenni.
Példa: az este háziasszonyai tegnap is finomítgatták a szövegüket. Mielőtt megkérdeznéd kik Ők: természetesen Margó és Linda. (Örkény valahogy így jellemezné Őket: “Tóték”) Kíváncsi vagyok, hogy mit sikerült összehozni nekik. Németh Roli – akit mindenki csak Gullivernek hív – készített egy ajánlót a tavalyi hangversenyről, amit levetítünk. Azzal gond volt tegnap. A projektort annyiszor elátkoztuk, hogy nem csodálkoznék, ha bosszúból spontán gyulladással megölné a hangversenyünket. És egy füsttel minket is. Remélem azért élesben minden rendben lesz. Feldmann „Pici” Tibor egy intrót írt, amire bevonulunk. Olyan lesz, mint a boxmeccseken. Fanfár, füst és közönség. Igazi show!
2006. december 30.
…korán van…
…nagyon…
…nagyon-nagyon…
Hajnalig mókáztunk. Most meg menni kell vissza pakolni.
Visszatértem! Viszonylag gyorsan elpakoltunk. Megosztottuk csapatainkat és dolgoztunk. Minden rendben zajlott. Bár Farkas Misi trombitásunkat – aki felmászott az állványra a függönyök visszakötése okán – majdnem felnyársaltuk. Toltuk az állványt, és énekeltünk, mint a St. Tropez-i csendőr nótában vendégeink. Ha nem értenéd: egy Citroen Kacsát toltak a táncosok és énekesek dalolászva a színpad elé a fináléban az este. Mi ezt utánoztuk bár nem volt antantszíjunk, apáca- és csendőr ruhánk sem. Szóval, toltuk az állványt nagy dalolászva, ám közben nem vettük észre az égben lévő akadályokat. Misi annál inkább…De nem lett gond, kemény határőr gyerek, bírja a kiképzést!
Amúgy siker volt. Zenei, emberi de semmiképp sem kassza… Pedig teltház volt. (Még a kivetítő is működött. Kiismertük a mocskot!) Új indulóra vonultunk be a már fent említett show elemekre. A koncert alatt szólók is kijutottak szép számmal. Kezdett Kovács Nóri, aki a Cigánybáró című nyitányban játszotta az oboaszólót. Fogadtunk rá, hogy elszúrja, de a koncert előtt negyedórával megjavították a hangszerét. Ergo módosultak a szorzók. (Egyébként buktunk.) A Saxsamba már a szaxofonosoknak adott plusz munkát: Feldmann Tibor, Tóth Eszter, Mester Nikolett, Gyarmati Bettina és Závogyán Renáta prezentálta. A trombitások – Nyilas Timi és Varga Detti – egy Webberi musical betétdalát játszották állva. A Choral and Rock nekünk, tubásoknak biztosított rivaldafényt – Kiss Tamás, Berta Misi és jómagam. Az Új Szentpétervár az orosz, és kizárólag orosz felvezetés után követelt magának egy bariton szólót Melega Krisztiántól. K. Tóth Peti idén is vezényelt, de a közönség nem igazán rá figyelt, hanem a zombai táncosokra. Brahms: V. Magyar táncát ugyanis velük adtuk elő. A mi vezetőnk, karmesterünk nem dolgozott ekkor, de Toláczi József, a táncosoké annál inkább. Herkulesfürdői emlékek közben sem az aréna bejáratánál lapult, hanem keringőzött.
A Piruett tánccsoport, és Nagy Krisztina énekművész és növendékei is megmutatták mire képesek. Dzsingisz Khán egy némelyik koreográfiai eleme közben annyit futottak a fellépők, mint én cserkész koromban egy túra kapcsán. De akkor kutyák üldöztek minket a tanyák közti borsóföldeken. Mondhatni szükségállapot volt. A táncosok és az énekesek közreműködtek még az ABBA Happy New Year című darabban is. Figyelembe véve azt a tényt, hogy szilveszterig csak kettőt kellett aludni kétségtelenül aktuális volt… Énekesnőnk és zenekari társunk Seres Angi idén is meglepte a közönségünket egy dallal. Dehogy is lepte meg! Mindenki ismeri már a hangját. Hisz jó pár éve állunk együtt a reflektorok melegében. Valószínű jövőre is énekel majd, mert idén sem fütyülték ki. Hozzáteszem jogosan!
Szóval színes, mozgalmas, jó kedélyű hangversenyen vagyunk túl. Belülről nem tűnt rossznak. Kíváncsi vagyok, hogy az idei DVD-n is átjön-e (csak így, Megasztárosan) a felhőtlen hangulat.
Mára ennyi kedves Naplóm. Talán ebben az évben nem is írok neked többet. Fáradt vagyok. Megyek aludni. Jó éjt! …és ha nem találkoznánk: BUÉK!