Ezúton szeretném megemlíteni azt, hogy a Tavaszi Művészeti Fesztiválon is részt vettünk. Szép idő volt, ám ingerszegény egy rendezvényként vonul be számomra ez a nap nem létező naplómba. (Már hogy a fenébe ne létezne, hát beleírtam a szilveszteri beszámolót is.) Jut eszembe: figyelmeztetni kellett kollegáimat menetelés közben, mialatt a Kossuth utcán haladtunk az Eötvös tér felé. Kiss Tamást, hogy oszlopot váltott, Berta Misikét pedig, hogy elhagyta az indulós könyvét. (Még meg kell őket is reguláznom. Mennyi dolgom van!)

A térre érkezvén a „barna sarokban” a mezőhegyesi zenekar, míg a „fehér sarokban” az orosházi zenekar foglalt helyet, és akár csak egy évvel ezelőtt ekképp vívtunk egymással amolyan fúvós párbajt. (Természetesen mindezek előtt betermeltük a téren felszolgált marhapöcit – sok kenyérrel – amit némi folyadékkal le is öblítettünk). A két zenekar felváltva szórakoztatta a nagyérdeműt.

Túl nagy megerőltetést ezúttal nem jelentett a fellépés, nem úgy, mint az egy héttel korábbi templomi hangverseny. Most a közismert kimondottan térzene számok közül csemegézett karnagyunk. A közönség – tekintettel a déli órákra – nem volt különösképp aktív. Ennek ellenére becsülettel végig izzadtuk a zenélést, majd ki-ki életkorának megfelelően egy hideg üdítővel vagy sörrel hűtötte magát, lezárva részünkről az idei fesztivált…