Henry Beyle a „Vörös és fekete” címet adta egyik regényének. Mi az alábbi két videóra a kék és piros jelzőket aggattuk rá. Az 1800-as évekbeli alkotás és a mi filmjeink között a hasonlóság csupán annyi, hogy Julien Sorel hívőnek tettette magát, mi pedig tűzoltónak…

Ez a színjáték erősödik fel bennünk lépten-nyomon, mikor a lánglovagok „paripái” közelében bóklászunk. Így esett ez idén (2007. május 5-én) a Flórián-napon is. Két tűzoltókocsi között kanyarodtunk be sajátos “rohamkocsinkkal, a kék IFA-val a laktanyába. Leugrottunk az alkalmanként sertésszagú platóról, és tessék: ott állunk kikerekedett szemekkel, nem is pislogunk. Aztán, mint a kiscsoportos óvodások, megérintjük a „gépet”. Azt a hatalmas, piros monstrumot. Megkérdezzük: – Szabad? Ám a választ meg sem várva kapaszkodunk rajta, beleülünk, kapcsolgatjuk azt, amit lehet, és azt is, amit nem. Mindeközben pózolunk, fényképezünk, videózunk.

A tűzoltóautók és azok bizonyos megkülönböztető-jelzései mindig is foglalkoztatták zenekarunk – nem is oly kis – csapatát. Mikor lehetőségünk van rá mindig „gyakorlatozunk”. Az első – már korábban láthatott – videó tavaly nyáron készült Zombán, a második pedig idén tavasszal, az orosházi tűzoltó napon.

Nekünk, nagyobbaknak is még mindig vannak álmaink. Juhász Laci – határőr szárnykürtösünk – közbenjárásának köszönhetően egy újabb vágyunk teljesült a közelmúltban, mellyel egyszerűen nem tudunk betelni. (És bizony, ezzel így van karnagyunk is). Ez a kis szerkentyű nem túl nagy, ám hatékony és adott helyzetben emberéleteket menthet meg. Bizonyára sokakban emlékek fognak majd feltörni.

De hogy mi ez? Hohó, kedves olvasó! Csak ne olyan hevesen azzal a kíváncsisággal! Majd minden kiderül 2007. december 29-én, a XIX. Szilveszteri hangversenyen…

Addig is jó szórakozást a klippekhez!