A Twitteren már bejelentkeztünk, de az az egy mondat nem mond el mindent. De mi tagadás, beszédes…

Megérkeztünk az I. Libamájfesztivál helyszínére, a Gyopár Club Hotelt körülölelő parkba és morcos felhők alatt felpakoltunk a színpadra. Ekkor még csak szele volt az esőnek és a sikerünknek egyaránt. Mondom ezt így nagyképűen, hiszen ahhoz képest, hogy milyen idő volt kilátásba sokan kijöttek az OFZE miatt. A vastaps is egy „mérőeszköz”, és abból is kijutott nekünk. Tehát sikerünk volt…

A fedett színpad nekünk védelmet biztosított, bár néha klarinétosaink hátára csapódott egy-egy csepp eső, de karnagyunk a fúvósokra vonatkozó komplett közmondástárral rendelkezik, így emlékeztetett minket, hogy a „Fúvós eső és golyóálló”. Szólval ez a pár csepp eső nem jelentett problémát.

Közönségünket sem kellett félteni, mert a mellettünk feállított  hatalmas sörsátor alá húzódtak az érdeklődők. A történet hitelessége érdekében meg kell említenem a „Tábornok urat”, aki a színpad előtt egy esernyő alatt hallgatott minket. Katonásan kitartott, de miután a nadrágja neki is kezdte felszívni a vizet, visszavonult.

A műsorunkat Laci bá színesen állította össze, így ez meg is alapozta az este hangulatát. Könnyűzenei számokat játszottunk, melyek esetenként nem is voltak olyan könnyűek.
Elővettük a harmadik dossziénk is és ebből is válogatott karnagyunk. Filmzenék, Choral és Rock, Brahms V. Magyar tánca, és sramli is terítéken volt a libamáj mellé.

Majd a koncertünk végeztével lepakoláskor mi is jól eláztunk…

Röviden ennyi. Fényképek sajnos nem készültek erről a fellépésünkről, de még mindig olyan szépek vagyunk, mint a galériában elérhető egyéb fotókon. Szóval ha hiányzunk böngéssz ott bátran.