Kiváló idő, sok fúvószenekar, rengeteg nevetés és igazi erdélyi magyaros hangulat sok tehénlepénnyel. Így is összefoglalhatjuk a Rétyi Fúvószenekari Fesztivált. Ám ennél azért részletesebb hangulatjelentést adunk a mögöttünk hagyott három tartalmas de fárasztó napról. Lépjen be velünk “Erdélyország” szívébe, és egy fúvósfesztivál csodás és zenével teli világába repítjük.

Elöljáróban annyit: elkerültük a lerobbanást, melyről az út előtt megemlékeztünk. A Bajnóczi Trans most is kiválóan teljesített, akár a buszon a légkondi, melyre igencsak szükség volt a kánikulában.

Az indulás nem épp a megszokott időben volt, így a többség le sem feküdt csütörtök este aludni. Minek, hisz péntek 00.30-kor Lacibá kiadta a már jól ismert “Orosháza! Lóra!” jelszót, így elkezdődött a 2009-es erdélyi turné. Az éjszakát rendben átaludtuk, így az eszmélés részünkre nem sokkal Déva alatt történt meg, mely már majdnem félút volt.

Azok, akik még nem voltak Erdélyben, hamarosan tágra nyitották szájukat a csodálkozástól a lenyűgöző tájat nézve és ez egészen így maradt, míg be nem futottunk Sepsiszentgyörgyre.

Szállásunk a Réty melletti nagyvárosban volt, így minden nap utazgattunk reggel-este az étkezésekre. A Mikes Kelemen Líceum a szokásos kollégiumi szintet hozta, semmi meglepő nem volt, kiváló terep fúvószenekarosok szállásolására. (az azonban mondjuk nem éppen megszokott, hogy egy szinten mindössze egy szobában egy darab konnektor található)

Kezdődik a zenebona

Az első este (pénteken) már Rétyen talált bennünket, ahol a magyar zenekarok (Szentes, Tótkomlós, Orosháza) rögtönöztek egy kis felvonulást a faluközpontba. Ezután karnagyunkat elragadta a kötelesség: mivel a rétyi fúvósok 30 évesek, így gálaműsor, ajándékozás és beszédek vártak az ünneplőkre és a meghívottakra. A zenekar addig a közeli gondűzőben és a mellette lévő teraszon múlatta az időt igen kiváló hangulatban a tótkomlósiakkal közösen zenélve és énekelve.

A hangulatszint még feljebb hágott, mikor estefelé megérkeztek a legelőről a tehenek, és komótosan ballagott haza a csorda. A fiatalabbak még nem láttak ilyet, és bámulták őket. A nagyobbak rutinosabban hátrébb húzódtak, és vigyorogva várták az eredményt. Ami meg is érkezett friss tehénlepény formájában, mely a poros útra esve szétfröccsent. Szerencsére a repeszek senkit nem találtak el, ám a derültség a gyors reflexű és sebes mozgású fúvós lányokon igen nagy volt. Az est fénypontja viszont kétségkívül egy emberhez fűződött: megérkezett a “bácsi, aki sosem szomorú”. Az úriember már tízen éve ismerősünk, ám a nevét azóta sem sikerült kideríteni.

Barót ahol barátságosak az emberek

Második nap délelőtt útra keltünk Székelyföld belseje felé. Barótnak vettük az irányt, amiről semmi bővebbet nem tudtunk. Idegenvezetőnk annyit árult el, hogy egy nagyobb falu vagy inkább már község, ahol működik egy fúvószenekar, és az ő vendégeik leszünk délelőtt. Röpke egy órás buszút után – ami azért ott nem tűnt ilyen rövidnek – befutottunk, és máris csomagoltuk a hangszereket.

A katolikus templom árnyas fáinak tövében egyórás térzenét adtunk az egyre gyarapodó helyieknek. A körzeti TV interjút kért és rögzítette a térzenét, a barótiak pedig vásároltak, mégpedig a zenekar dupla válogatás CD-jét. Meglepetésünkre mind a 15 db-ot, melyet a turnéra vittünk megvették, így már első nap kifogytunk a készletből. (Ám maradt DVD, mely szerencsére szintén kelendőnek bizonyult). A zenét igen finom ebéd követte, majd gyors címcsere után rohamtempóban hazaindulás, hiszen délután már várt ránk a

felvonulás Sepsiszentgyörgyön.

A magyar zenekarok egymás után meneteltek a történelmi belvárosban, ahol aztán mindenki 40 perces térzenét adott. Itt már nem a könnyű kategóriás zenék kerültek elő a dossziékból, minden fúvósbanda megcsillogtatta saját erejét és tudását. Kezdtek a szentesiek, akiket három karnagy is irányított – kiválóan – a fiatalítás jegyében és meg kell vallani gyönyörűen szóltak. Őket Tótkomlós követte, akik – nem meglepő módon – igen erős zenei anyagot állítottak össze és azt mesterien is adták elő.

Az OFZE harmadikként lépett fel a téren. Mi sem indulóztunk, hanem az általunk játszott művek krémjét diktálta be sorrendként Lacibá. Semmi nagyzás nincs abban ha leírjuk: a számválasztás kiválóan sült el, a közönség hosszú tapsa és ujjongása árulkodott minderről. Külön meglepetés és öröm volt számunkra, hogy megjelent városunk polgármestere, Németh Béla és egyik képviselőnk Pleskó Pál. Ők a közeli Tusnádfürdőről ruccantak át, hisz pontosan tudták: az orosházi zenekar Sepsiszentgyörgyön játszik aznap.

Ezzel első rétyi beszámolónk véget is ért. Az utolsó nap történéseit hamarosan közzétesszük, hisz vasárnap annyi minden történt velünk, hogy az megér egy külön posztot.

Addig is klikk a galériára, hiszen egy fotóválogatást töltöttünk fel az általunk készített képekből, melyek a fent elmesélt történéseket és mindennapi turné életképeket örökítenek meg.