Új honlap, új szokások.  Itt a magunk urai vagyunk és “csak” heti egyszer-kétszer zaklatjuk webünk fejlesztőjét, tsabeekát. Magunk rakjuk fel bejegyzéseink, galériánk, így nem terhelve másokat, ezért bővebben és több részletben is bejelentkezünk egy-egy fontosabb  eseményről. Ezt azért írtam most le, mert erdélyi turnénk után a zombai utat is több részletben, több galériával tesszük közzé. A fentiek fényében következzék a zombai turné első és második napja.

Induláskor várakozással teli arcok, csillogó kis apró szemek a művelődési központ mögött. Irány: Zomba. Egyik kedvenc sofőrünk, Kontra Tibor pontos érkezése után bepakoltunk a buszba. Ennek – az amúgy elhanyagolható dolognak – azért is van jelentősége, mert négy éjszakára mentünk, és lányaink – karnagyunk intése ellenére – már kétnapos „ottalvós bulira” is hatalmas kofferrel érkeznek. Na most képzeld el Kedves Olvasó, ezt az utat. Négy éjszakára mentünk…
Miután bent volt a busz gyomrában a kisdob, nagydob, cintányér és az összes cuccunk, útra keltünk. Ez egy rutinszerű utazás volt. A szokásos megállókkal, szokásosan jó hangulatban, mindig új poénokkal.

Megérkezésünkkor Szűcs Sándor, Zomba község polgármestere köszöntött minket, és invitált meg vacsorára. Az előbbi és utóbbi egyaránt jól esett nekünk. Szállás (Paradicsompuszta, angolosan Paradisepusta) elfoglalása után pedig indultunk be a művelődési házba, ugyanis ott már vártak minket a Zombai Hagyományőrző Egyesület táncosai. A baráti köszöntések hangsúlyt kaptak az este folyamán, azonban lendületünkből kicsit visszavett a közös próba, mely a melegnek köszönhetően fárasztóra sikeredett. Próbára azonban szükség volt, hiszen a IV. Bográcsfesztiválon a táncosokkal léptünk fel. (Annyi műhelytitkot elárulhatok, hogy minden közös fellépés előtt próbálunk. Még akkor is, ha olyan számokat játszunk melyet már bemutattunk Orosházán vagy épp Zombán.) Próba után a nap zárásaként szinte mindenki szódát ragadott, és korosztályának megfelelően volt aki a polgármester borát, s volt aki a málnaszörpöt rezzentette meg a szikvízzel.

Az imént írtam, hogy baráti köszöntések, kézfogások jellemezték az estét, azonban hiba volna megfeledkezni arról, hogy nagy eséllyel köttettek barátságok is ezen az úton. Mi fúvósok és a Nagy Krisztina által vezetett (F)apácák Énekstúdió is turnézott Zombán. A szállásunk egy helyen volt, és nekem még volt egy (F)apáca lakótársam is Zoli személyében. Tehát egy-két kivétel volt, mikor minket orosháziakat nem vettek egy kalap alá, így a szerepléseinket leszámítva lehetne ez az ő beszámolójuk is.

Kirándulás megfordulásokkal

Reggeli  után buszra pattantunk és kirándulni indultunk. Mentünk, mentünk, majd visszafordultunk és mentünk, majd megérkeztünk Váraljára,  egy parkba. Az imént említett visszafordulásnak pedig az volt az oka, hogy magas volt a buszunk, ezért nem fért át egy híd alatt, de utólag ezt nem is bánjuk, hiszen a pihentető program mindig jól esik az embernek. Pláne, ha meleg van. De ezt a meleget nem is kívánom már annyira kihangsúlyozni, mert ugyanis mindig meleg volt. Ezért Kedves Olvasó minden mondatom után odaképzelheted, hogy “a melegben” vagy “a meleg ellenére” szavakat.

Szóval a tavak partján a tisztás szélén, a hegy lábánál Toláczi József, a táncosok vezetője a környék szülötteként kiemelte a hely érdekességeit, történelmi vonásait. Volt egy kijelentése, mellyel igazán egyetértek. Azt mondta, hogy azért hoztak el minket ide a hegy lábához, mert olyan ez, mint nekik az alföldi puszta. Valóban. Az alföldinek a hegy a vonzó és a “hegylakónak” meg a síkság. Azonban van még egy közös vonás, melyet rövid kis túrám során vettem észre: olyan a fákkal borított kilátás nélküli hegyi séta, mint az alföldi. Mész, mész, egy ideig szép, de aztán ezt is meg lehet unni. Lazító beszélgetések, kártya partik, tó körüli séták és már el is telt az idő. Délhez közeledve már várt minket a zombai ebéd.

Tengelici vendégszeretet

Az első komolyabb szereplésre Tengelicen került sor. Szokás, hogy Zomba környékén lévő településeket is felkeresünk.  Ezért jártunk tavaly Kölesden, idén pedig Tengelicen és Bogyiszlón. Tengelicre érkezésünkkor már várt minket Gáncs István a település polgármestere és a sajtó munkatársai.

A polgármester közvetlenül és humorral fűszerezve mutatta be települését, és vitt körbe minket az ott megtalálható kastélyok parkjaiban, és a környéken. Ellátásunk pazar volt. Mindig volt hideg frissítő, melyet úgy gondoltunk, hogy már nem bírnak a szervezők űberelni. Hát tévedtünk. Vacsorára pörköltet készítettek a helyiek, amit dinnyével kísérhettük le. Szükségünk is volt erre a megnyugtató jóllakottságra, ugyanis a séták és a vacsora között volt egy rövid menetzene  és egy másfél órás koncert, mely során komoly- és könnyűzenei számokat egyaránt játszottunk. Lacibá szokása, hogy nyitányt szinte mindig játszunk, de ez most sem volt baj, hiszen a sorokban több korosztály képviselői is ültek.

Azt hiszem, hogy már-már túl részletesre is vettem a beszámolót, melyet már csak képekkel kell kiegészítenem. Mint a korábbi bejegyzésben is írtam, küldtek be nekünk már a tengelici fellépésről is képeket, melyeket Boda László honlapjára kattintva el is érhetsz.  A mi galériánk pedig a szokásos helyen található. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a két galéria kiegészíti egymást, hiszen ha fújunk, akkor nem tudjuk magunkat fényképezni…