Ahogy már korábban említettük, lassan szokássá válik, hogy nem csak Zombát vesszük birtokba, hanem a környező településekkel is megismerkedünk. A térség vezetései előtt azért is vagyunk ismertek, mert- mint a köszöntőkből megtudtuk – Zombán már hallottak minket a települések elöljárói. Ezért is egy elismerés, hogy bemutatnak minket a lakosságnak, hogy játszhatunk náluk.
Idén két helyre is ellátogattunk. Tengelic után Bogyiszlót vehettük szemügyre. A kis falu rendkívül büszke arra, hogy az évtizedek során nem egy komoly árvizet túlélt és arra is, hogy az ott élők segítségével egy rendezett települést hoztak létre.

Tájház, templom és halászlé

Először a tájházat mutatták meg nekünk, amely a régi idők emlékét őrzi. A kiállítóhelyet 2007-ben nyitották meg, és a lakosok felajánlásaiból rendezték be. Ezután az általános iskola udvarán fogadott minket annak igazgatója, s szólt pár szót róla. (Őszintén szólva, lehet, hogy még szívesebben jártam volna annak idején suliba, ha – úgy, mint itt – az udvartól karnyújtásnyira a Duna holtága terült volna el.)

Utunk innen a Polgármesteri Hivatalba vezetett, ahol a helyi polgármester fogadott minket, s tartott egy ismertetőt a falu történetéről, múltjáról, jelenéről. Végső állomásként a helyi református templomot tekinthettük meg, ahol a lelkész még orgonán is játszott nekünk. Ekkorra már jócskán megéhezett a csapat, amit azonban orvosolt a finom bajai halászlé, melynek elkészítője ráadásul orosházi származású, így a siker duplán garantált volt. Desszertnek pedig túrós és mákos rétest kaptunk, így aki nem ette volna degeszre magát a halászlével, az a rétessel behozhatta a lemaradást. Ebéd után visszamentünk Zombára. Iparkodni kellett, hiszen este komoly fellépés várt ránk.

Templom után grillparti

Pénteken 6 órakor a Präludiummal nyitottuk a hangversenyt. Minden évben ez az egyik legnehezebb fellépésünk, hiszen a templomban – mint ahogy itthon is – komolyzenét játszunk. Ráadásul a létszámunk is jócskán megcsappant ezen az úton, de ennek ellenére helytálltunk. Miután az egy órás hangversenyt a Himnusszal lezártuk, a gyors összepakolás után kibuszoztunk a szállásra, átöltöztünk, és jöhetett a nagy lakoma.

Ahogy az lenni szokott, grillparti várt ránk, rengeteg finomsággal, de ebben az évben a zombaiak még jobban kitettek magukért. Idén ugyanis élőzene szórakoztatta a vendégeket, ráadásul két hölgy olyan koktélt kevert nekünk, amilyet csak akartunk, gátat csak a fantáziánk szabott. Mi megálmodtuk, ők elkészítették. Mindemellett pedig ott volt a sok finom sült, a hazai kolbász (köszi Sándor Lászlónak és Kovács Imrének), saláták és még sütemények is sorakoztak az asztalokon. Azt hiszem életemben nem ettem annyit, mint ebben a pár napban…

Miután lement a nap, egyre többen merészkedtek a táncparkettre. Hogy a besötétedés és a tánc összefüggésben állt-e azt nem tudom, mindenesetre a hangulat remek volt.

Játék az élet

Szombaton is hasonlóan hosszú nap várt ránk. Reggel zenés ébresztővel indult a mi és a község lakóinak napja is. Miután mindenki felébredt (beleértve minket is), a bográcsfesztivál helyszínére mentünk. A programok közül válogattunk mi is, pecáztunk, célba dobtunk, ugrálóvárat is megtámadtuk, valamint fiaink ismét vízifociztak.

A tűzoltók ismét örömet okoztak nekünk. A fiatalabbak a habparti, az idősebbek a rögtönzött kiképzés miatt „tisztelegtek” a lánglovagok előtt. A nap folyamán egymást érték a zenés-táncos műsorok, mindeközben pedig több mint húsz bográcsban készült finomabbnál finomabb étel. Az idei verseny győztese is orosházi lett, ezúttal az Éliás család kreálmánya (kiváló csülökpörkölt) hozta el a kupát. Hozzá kell tennem, hogy Muntyán Doki birkapörköltje sem volt utolsó.

(F)apácák feat. OFZE

Üde színfoltja volt a napnak Nagy Kriszti csapata. Az énekesek kétszer is felléptek a délután folyamán, énekeltek közösen, és voltak szólószámok is. Egytől egyig olyan dalokat adtak elő, amiket mindenki jól ismer, és szeret is. Mi pedig…nos, a Csókkirálynak (H. Zoltánnak) egy szava sem lehet. Mert ahol a jó előadás jó közönséggel párosul, ott a hangulat is felfokozódik, s ebben akkor sem volt hiány. Mi, OFZE-sok egy emberként ugráltunk és táncoltunk a színpad előtt.

Az esti fellépés előtt még elugrottunk Paradicsompusztára átöltözni, majd este 7 órakor a zombai táncosokkal közösen léptünk fel. A koncert zárószámaként pedig ismét a Radeztky induló csendült fel, melyen a táncosok a jólismert elköszönő koreográfiája zárt. Karnagyunk kiemelte, hogy ezen fellépésen kicsit visszavonulunk.
– Bár fő műsorszámnak jelölték meg a szervezők az Orosházi Fúvószenekart, mi viszont kísérő zenekar kívánunk lenni a zombai táncosok mellett -mondta K. Tóth László.

Nagy sikere volt a produkciónak: egy számot játszottunk mi, a következőt már a táncosokkal közösen vittük színpadra. Így látványra, és a hangzásra is szórakoztató volt ez a nagykoncert.  Főleg, hogy a My Fair Lady-ben mikrofon mögé állt Nagy Krisztina, Halupa Zoltán és Melega Krisztián is. De énekesként bemutatkozott Seres Angelika fuvolistánk is.

S bár már a negyedik nap is eltelt, még mindig nincs vége. Újabb város, újabb koncert, és egyéb kalandok vártak még ránk. Már nem kell sokat aludni! Hamarosan közöljük a harmadik részt!