Utolsó nagyobb idei turnéja volt ez zenekarunknak, közhellyel élve méltó zárásnak is bizonyult. Erdély, Zomba után Mosonmagyaróvár, kiegészítve egy bécsi és egy balatongyöröki nappal.

Zenekarunk nagyjai agyaltak is azon, hogy vajon mikor volt utoljára ilyen utunk, ahol ennyi kötetlen programunk volt. Na, de csapjunk bele, s nézzük  mi is történt velünk augusztus 20 és 22 között, a Fúvószene Napján.

Hat órakor Laci bá’ utasítására Orosháza „lóra” szállt, és tizenegy órakor már meg is érkezett a hintónk Mosonmagyaróvárra a Gazdász Hotelhez. (Kocsisunk most ifjabb Bajnóczi Pali volt, aki már készült a zenekaros apuka szerepre. Mi segítettünk neki felkészülni az apaságra és gyakoroltattuk vele a türelmes viselkedést…)

Lacika alkalmi hot-dog tartója (klikk a képre a galériáért)

Speciális kajatok

A menü paprikás krumpli volt, ám az nem kolbásszal, hanem „vegyes hússal” készült. Mondanom sem kell, a tányérok hamar kiürültek, hisz az étel mindenkinek ízlett. (Sőt, még repetáztak is „farkasaink”.) S, ha már az ételnél tartunk: kiemelem a Boross család legújabb hot-dog tartóját, ami egyértelműen a gyermeknevelésnek, valamint az éveknek és a rutinnak köszönhető.  Trombitásunk, Tarapcsik (Sztrapacska) Lacika nem szokott velünk menetelni, – egyelőre – ezért bátorkodott venni magának az imént említett kosztból egyet.  Amire ő nem számított, hogy feladatot kap – vihette a magyar zászlót. Kétségbeesetten keresett helyet elemózsiájának, mikor segítségére sietett Boross András, a rutinos apuka. A kép magáért beszél…

Ezután bemutattuk a „Kis lépés az emberiségnek, egy hosszú lépés az OFZE-nek” elképzelésünket menet formájában, mely nem volt hosszú, hisz csak „egy indulós” volt, de a forróság egyre csak nőtt, az aszfalt olvadt a talpunk alatt .

A közös indulóink a Fejérvári és Katonavér voltak, amit kilenc zenekar körülbelül 350 zenésze előadásában hallgathattak meg az arra járók, akik megjegyzésem szerint nem kis létszámmal látogattak el a rendezvényre. Látványra sem volt gond, hisz mindenki egyenruhában, alakzatban állt, és körülbelül 100 mazsorettes táncolt mindeközben.

Kirobbanó siker

Ezután minden muzsikus csapat egyenként szórakoztatta a nagyérdeműt. Magyarok, szlovákok, németek váltották egymást a világot jelentő deszkákon, előttük pedig a már említett mazsik ropták.
Mi heteddikként kerültünk sorra. Mondhatjuk úgy is, hogy előzenekara voltunk vendéglátóinknak. Ami azért is jó volt, mert a nap folyamán végig sokan voltak, de az este végéhez közeledve csak gyűltek a mosonmagyaróvóriak a fesztiválsátor köré, hogy kikapcsolódhassanak, és hallgathassák földijeiket.

Nagy sikerünk volt, tetszettünk az embereknek, ezt tanúsította a fütty és tapsvihar is. Rövidke koncertünk végén karnagyunk átnyújtotta a serleget a 60 éves MOFÉM zenekarnak, és egy ajándék csomagot a KÜHNE zenekarnak. Ölelések, taps, kurjongatás, majd következett a vacsora ideje. Mi más esett volna a legjobban a kimerült zenekarnak, mint egy jó nagy adag finom babgulyás!?

Színpadon az OFZE! Kép forrása: www.duoinfomovar.hu

Ezután mindenki azt csinált amit akart, mármint a fesztivál keretein belül. Volt, aki száguldásra vágyott, és elment dodzsemezni, volt, akinek a repülés volt minden álma, és felpattant a körhintára, de akadt olyan is aki igénybe vette, a saját zenekari lányaink váll- és hát masszírozási ajánlatait, melyhez zenét a Hot Jazz Band biztosított.

Az estét gyönyörű tűzijáték koronázta, bár voltak olyan hangok is akik a Gyopárisi-tóra lőtt petárdákra esküdtek. Ennek ellnére mindenki tátott szájjal csodálta az eget. Aztán lejjebb esett az emberek tekintete, ugyanis kigyulladt egy szerencsétlen tuja. Sokaknak ez jobban tetszett, mint maga a tűzijáték. (nem véletlen, hogy készítettek közülünk is képet a tűzoltókról. Kálmán Laca és Krisztián – kihasználva utóbbi sajtómellényeit – pedig közelről fotózták az eseményt.)

A tűzijáték után sramli est kezdődött így az emberek létszáma megcsappant, de azért így is művészet volt összeszedni a bandát. Fél óra múlva megpróbáltuk a szállás felé venni az irányt, s ez sikerült is. A hangulat a buszon is tetőzött, hisz énekeltük a közös tábortűzi dalainkat. Véleményem szerint egy énekkarként is megállnánk a helyünket.

A fárasztó nap után jól esett a puha paplan közé feküdni, és nyugalomra térni, azzal a gondolattal, hogy igen, jók voltunk, sikerünk volt. Talán akkora, mint ebben az évben még egyszer sem.

A nap mozgalmasságáról tanúskodik az a közel 500 fotó, melyet a Duoinfomovar.hu munkatársai készítettek. A képek megtekinthetők ide és ide kattintva.