Menetben közeledünk a focipályához (klikk a képre)

Olyan mozgalmas hónapokat éltünk át, hogy dokumentálni sem győztük az eseményeket.  Persze ehhez hozzátartozik az is, hogy a háttérmunka is tetemes volt, mely a vezetőségünkre és ránk zenészekre is hárult.

Ez nem siránkozás. Csak arra akartam rávilágítani, hogy a készülődések és szervezkedések között, néha jól esik egy kis változatosság, egy könnyedebb fellépés, ahol együtt vagyunk. Mikor gőzerővel készültünk a Jubileumi hangversenyünkre jó volt egy kis “hajnali” szambát játszani Pusztaföldváron.

Szomszéd településünkön tartották a 40 Aranykoronás Ünnepet,  melynek második napját nyitottuk meg a mezőhegyesi mazsorettekkel közösen. A Rákóczitelepi rendezvényhez hasonlóan itt is  a pom-pomos lányok mentek előttünk és ezzel a fülnek és szemnek is kedvező képpel ébresztettük a lakókat.

A színpadot egyből el is foglaltuk, majd egyórás térzenét adtunk, mely tempója lüktető volt, így az is felébredt, aki nem itta meg reggeli  kávéját.

Zene után szétszéledt a társaság, előtte azonban pogácsa és üdítő várt minket. Egy érdekesség azért történt: a nagy nézelődésben Kálmán Lacát és Kovács Petit felkérték pálinkazsűrizésre. Nagy elánnal vetették bele magukat a fiúk a szakmai zsűrizésbe, de 2 kör után le kellett álljanak, hiszen indult haza a buszunk. (M. Krisztián)

A rendezvény esti zárása is zenés volt, ugyanis a mára már híressé vált Pöttyös bálra került sor. Mint minden bál, ez is fejtörést okoz a hölgyeknek, hogy miben jelenjenek meg. De egy fontos szempontot adtak a szervezők: a ruha legyen pöttyös .