Madrigál és OFZE (Nagy Blanka galériájáért klikk ide!)
Reklámszlogennel élve: nincs december évbúcsúztató fúvóshangverseny nélkül. Korábban a Városi Sportcsarnokba hívtuk a zeneszerető orosháziakat, majd miután visszatértünk a művközpont színháztermébe két előadást adunk.
Ezt sokan tudják, mint azt is, hogy idén egy nyilvános főpróbára és egy gálahangversenyre szólt meghívónk. De amit nehezen hisznek el Önök, az az, hogy a főpróba és a gála szinte „egy kutya”. Épp ezért két bejegyzésben felesleges lenne az eseményeket taglalni. Két koncert, ami szinte egy. Egy bejegyzésben, két galériával. Mindez a huszonegyedik Szilveszteri hangversenyünkről.
„Hivatalosan” nyilvános főpróba, amúgy pedig annyi baki fordul illetve fordulhat elő benne, mint a gálahangversenyen. A bandán belül szerintem senki sem tekinti ezt „csak” egy főpróbának, hisz ha valamit nem vesz komolyan és „leégeti magát” az ember, akkor azt telt ház előtt teszi, szóval ciki, akárhogy is hívjuk. Elöljáróban azonban még annyit, hogy Bronstein megelőzött minket kritikájával, melyet ajánlok olvasásra, hiszen ő mégiscsak egy külsős, neki erősebben foghat a tolla…
Nyitó számunk hagyományosan a Szörényi-Bródy páros „Újra itt van”-ja volt, melyet ezúttal (is) bevonulással játszottunk. Az est házigazdái – fuvolistáink, Széni Ildikó és Tóth Linda – köszöntötték a jelenlévőket, majd csak úgy pörgött minden.
New York, New York hangzott, melyben szintén fuvolistánk, Szegi Kata domborított, majd a Zombai Hagyományőrző Egyesület tagjai és a Liszt Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola mazsorett csoportja is elfoglalta a színpadot, valamint még egy fuvolistánk Seres Angi, aki szintén szólószámot énekelt.
Az együttműködőink sora azonban nem ért véget, hiszen hosszú évek után a Mosolygó Miklós vezette Szokolai Bálint Madrigál Kórus is fellépett hangversenyünkön. Közös számunk a Giuseppe Verdi Trubadurjának Cigánykórusa volt. Mindeközben Kovács Péter – mert őt a név is kötelezi – ütötte bőszen az üllőket. Egy szó, mint száz, megint jutott a jóból szemnek és fülnek egyaránt.
BUÉK! (Czank Szilvia fotóiért klikk a képre!)
Nem írok többet, mert őszintén szólva nem is tudok. Lehet használni nagy szavakat, hogy ez az iromány úgy sem adja át azt a hangulatot ami ott volt, meg lehet mondani azt is, hogy elfogult vagyok zenekarunk iránt, hiszen régóta játszok itt. Ami biztos, hogy eldöntheti Ön is milyen volt valójában hangversenyünk, mikor megjelenik DVD-n. Szerintem érdemes lesz megvenni, mert szerintem jól szóltunk.
…még ez is a bejegyzéshez tartozik…
A beszámolókat követő kritika sosem marad el. Ezen bejegyzés olvasása után kaptam egyből e-mail egy GYES-en lévő trombitás kollegínától, hogy olvasta a Bronstein-féle élménybeszámolót, nézte a galériákat és elkövettem azt a hibát, hogy kifelejtettem a mazsoretteket.
Valóban. Ezúton kérek tőlük és vezetőjüktől, Kersztesné Deák Andreától elnézést. Amit megígérhetek, hogy a következő beszámolóból nem hagyom ki őket. Mert ám lesz újabb együttműködés. Mi már készülünk.