Egy órával a kezdés előtt beborult és esni kezdett az eső. Akkor mindenki azt hitte, hogy elmarad. De az égiek kegyesek voltak hozzánk, 20 perccel később már sütött a nap. Így szépen kipakoltuk a művházból a székeket, a kottaállványokat és a hangszereket, kiültünk az Árpád-kerti szökőkút mellé és nekikezdtünk a Pünkösdi térzenének.
Az orosháziak gyorsan megtöltötték a teret. Fiatalok, középkorúak és idősebbek egyaránt élvezték a napsütést és a tapsok alapján bátran kijelenthetjük, hogy a fúvószenét is.
A zenekar június közepén Svájcba utazik egy nemzetközi fúvósfesztiválra. Erre készülünk, így azokat a számokat próbáltuk ki élesben, melyeket kint is játszani fogunk. Van is mit gyakorolni, hiszen elég húzós műsort viszünk magunkkal. Bár a zeneszámok még koránt sem szólnak úgy, ahogy egy versenyen kell, de éppen azért léptünk már most velük a közönség elé, hisz a hibák ilyen “éles helyzetben” hamarabb előjönnek, mint próbán. Ott ugyanis ha hibázunk, megállunk és javítjuk. Egy fellépésen azonban nincs erre lehetőség, ezért mindenkinek jobban kell koncentrálnia.
Bevalljuk őszintén: a mostani térzenén bőven akadt olyan rész, amin csiszolni kell még a hátralévő időben. De éppen ez volt a cél, így nyugodtan mondhatjuk: a foglalkozás elérte célját.