Gyúrunk vazze! Vica és Imre

Az előző kimért beszámoló után a kedves Olvasó elé állok most egy fesztiválos bejegyzéssel. Merthát mind egy szálig igaz abból, amit Kiscsillag leírt, de nem teljes. A sztorit most onnan foltyatom, hogy “elbúcsúztunk azon zenésztársainktól, akik maradtak szórakozni a fesztiválon”.

A busz még Békéscsabán keringhetett, mikor mi “ottmaradtak” már ismerősök hadával találkoztunk. Városunk különítményeit nyakkendős politikusok, kiöltözött közszereplők, baráti társaságok, családok alkották.

Megfigyeléseket is folytattunk. Íme az egyik tipikus Homo sapiens viselkedésminta: Harsány kiáltásokkal jelezték az egyedek, hogy nem ismeretlenek egymás számára, majd a sokak által gyakorolt rituáléval az úgynevezett “házi pálinkával koccintással” megerősítették ismeretségüket. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy mi is asszimilálódtunk. ( Horváth Józsi bácsi Gazdakörös vagy épp az Orosházi Kolbász Klub hazai pálinkájával mi is ittunk áldomást. )
Valójában mi fellépők innentől kezdve ismertük meg, mit jelent a Csabai Kolbászfesztivál. Izek hada, zeneszó és és véget nem érő  sztorizások.

Az Ofze hentes szakosztálya (klikk a képre) Fotók: Kálmán László és Melega Krisztián

Meghallgattuk a Körösparti Vasutas Koncert Fúvószenekart, kóstultunk csípősebbnél csípősebb kolbászokat,  lábainkkal ütöttük a mérőt cigányzenekarok  játékára. (Mindeközben buli fotózásba is keveredett Peti és Linda, valamint ezen zárójelben jegyzem meg azt is, hogy továbbra is mély tisztelettel adózom barátaimmal egyetértésben a cimbalmosok iránt.)

A fesztivál életében péntek nem a fő nap, de az, hogy nem volt napközben zsúfolásig megtelve egy fesztiválsátor sem, inkább emberközelebbivé tette a rendezvényt, minthogy sikertelenség benyomását keltette volna. Az esti Magna Cum Laude koncert előtt már egyre duzzadtak a sorok a pultoknál és a sütödéknél, s az est előrehaladtával   -állítólag- a “megtelt” tábla is kikerült a sportcsarnok ajtajába.

Ha tehetem jövőre is elmegyek a fesztiválra. Ha megválaszthatom azt is, hogy melyik nap, akkor biztosan, hogy egy ilyen bevezető napot választok, mikor a cigánykára nem kell órákat várnom és a gasztrofesztiválon nem heringnek, hanem fesztiválozónak érzem magam.