Az UNESCO 1975-ben, a világhírű hegedűművész, Yehudi Menuhin kezdeményezésére október elsejét a zene világnapjává nyilvánította. Fúvószenekarunk az ünnep előestéjén adott jótékonysági hangversenyt a PMK színháztermében.
Lacibá a tubák mögül (klikk a képre) Fotók: Kecskeméti Krisztina
Arra készültem, hogy meghallgatom az ünnepi koncertet, kicsit nosztalgiázok, magamba szívok egy kis hamisítatlan ofzés hangulatot, elnézegetem mennyit fogott öreg barátaimon az idő, ismerkedek az új arcokkal, és közben külön figyelemmel kísérem a szólamomat. Mert bár lassan négy éve igazoltan (reprodukciós okokból) hiányzom a próbákról, azért amit a bő húsz év alatt játszottam, nem felejtem el olyan könnyen.
Szóval nagyon is terveztem, hogy megnézem a hangversenyt szabad felnőtt módjára, mert a gyerekek sírás nélkül lemondanak rólam, vagy velük, ha egyáltalán nem mondanának le, mivel eme szándékuknak időnként saját műsorral adnak hangsúlyt. A második változat miatt is döntöttem úgy, hogy tiszteletünket tesszük a főpróbán, hogy kipróbáljuk, mennyire hangversenyérett az, aki még nem is teljesen szobatiszta. Ezúton is elnézést kérek kisbarátaimtól! Késtünk, integettünk, minden számot másik székről hallgattunk, időnként beszéltünk, szünetben a színpadon kommandóztunk, stb.
Laci bá még így is örült nekünk: De jó, hogy itt vagy Margarétom, tudnál konferálni pénteken? Azonnal életbe lépett a legjobb változat, mert ezt mindig örömmel vállalom. Pár napos felkészülés konfszöveg írással, olvasással, javítgatással, és pénteken a színházi törvénynek megfelelően kezdés előtt egy órával a helyszínen figyeltem, mennyivel jobban szól a banda, ha bent ül a „B közép”, vagyis a zenekar rutinos tagjai.
Az OrosCafé.hu beszámolóját ide kattintva olvashatják.
Komoly katonatiszti múlttal rendelkező karmesterünk hajszál pontosan 18:30-kor indította a hangversenyt a régen játszott Cár és Ács vígoperanyitánnyal. Szerintem remek választás volt, akárcsak a szeretett Új világ szimfónia beat stílusú, fúvószenekari átirata. Hatalmas tapssal válaszolt a közönség. Ezt követte a Faust 2. és 7. balettzene, amit csak teljes odaadással tudok hallgatni, mert már gyermekkoromban is lelkesedtem érte. Hasonló érzelmekkel átszőtten szólalt meg a két tétel, s a vastaps. Csillogóan ünnepélyes vonallal haladt tovább a műsor a Koronázási induló, valamint az Ünnepi zene előadásával. Szép befejezésnek bizonyult a zenekar habitusához közel álló Choral és Rock, mely szintén hullámzó vastapsot és ismétlést követelt magának. Megérte, másodszorra még jobb volt!
A remek fotókért külön köszönet Kecskeméti Krisztinának!
A hangverseny teljes bevételét, hetvenezer forintot az Orosházi Kistérség Gyermekjóléti Központ közreműködésével juttatjuk el a nehéz sorsú gyermekes családokhoz. Az összefogásért fejet hajtok a kezdeményezők és a közönség előtt. Kívánom, hogy hamar célba érjen a segítség, és mielőbb eljöjjön az a jobb idő, amikor nem kell gyermeknek nélkülözni mást, legfeljebb csak anya közelségét egy koncert erejéig.