Istenes László a nap hősévé avatott minket, karnagyunk zsűrielnök lett. Mindeközben fürdés, napozás, sör és virsli. Gyopárosfürdőn a Sör-Virsli Fesztiválon jártunk. A fújások között pedig regenerálódtunk.
Sör és virsli mellé járt a fúvószene (klikk a képre) Fotók: Nagy Blanka
Klasszikus ofze turné lett a hétvégénkből, pedig nem is utaztunk, csak kb. 4 km-t a próbatermünktől. Az meg nem távolság, még Daedalonosok sem vesznek be gyógyszert ennyi időre.
Első napon a megnyitón játszottunk, és partnereink a Flamingó Mazsoret csoport tagjai voltak. Keresztesné Deák Andreával már régi a kapcsolatunk, azonban mostanában nem léptünk egy színpadra. Mostmár ezen is változtattunk, és a nyári meleg ellenére sikeres produkciót tudtunk le a strandon. Ezúttal azonban nem mi, hanem a táncosok voltak a színpadon, a zenekar közvetlen előttük a füves részen helyezkedett el. Naptej volt nálunk, de aki kevesebbet kent magára az bizony leégett. Nem volt az a nagy forróság, de Istenes László, a rendezvény házigazdája hőssé avatott minket, hiszen a napon, 33 fokban játszottunk egy órát „csodálatos hangszereinken”.
A délutáni/koraesti fellépésünk már annyival másabb volt, hogy a színpadon foglaltunk helyet, azonban, mint tudjuk „ a lemenő napnak is van ereje” és az a szemünket nem kímélte. Fabók karnagy úr tekintetét keresni kellett rendesen. Ő szerencsés volt, hogy háttal állt a napnak, de férfi olvasóink belegondolhatnak, hogy az meg kimondottan szerencsétlen, ha a strandon is háttal áll a közönségnek a kappelmeister. (Ezt a gondolatot nem is ecsetelem tovább. Mindenki oda gondol falatnyi bikinit, ahova akar.)
Zsűrielnök karmester
A szombati nap már könnyebb volt. Ezen a napon nem kétszer, hanem csak egyszer egy órát zenéltünk. Polkák, indulók, könnyűzenei számok szóltak előadásunkban. Azon túl, hogy repertoárunk részét képezik a játszott darabok, az elmúlt időszakban a karnagyváltás óta „újra lettek azok gondolva” és más tempó és dinamika jellemzi többőjüket. Szóval már csak ezért is unjuk meg nehezen ezeket a számokat, pláne, ha egy régi zenésztársunk -jelen esetben -Szőke Szabi is beugrik nekünk segíteni és a dobszerkóval egy-egy számnál másabb témát hoz, mint az örökös dobos csoportvezető, Kovács Peti.
Karmesterünk itt még nem zsűrizett, hanem vezényelt (klikk a képre)
A zenei produkciók sorába (esetenként némi túlzással sorolható ide) kareoke verseny is volt, melynek zsűrijét nem más vezette, mint zenekarunk karnagya, Fabók László. (Sajnos e poszt írásakor nem értem el, összegző szavait nem tudom most közvetíteni).
A Gyopárosi program egyébként kielégítő volt. Sőt, igazából sokrétű. Búvárkodást és egyéb vízi sportokat is kipróbálhatták az érdeklődők. Nem tudom, hogy a mieink közül ki és mit próbált ki, de azt tudom, hogy a sárkányhajózás kimaradt. A többi versenyző nagy szerencséjére, mert mi abban egy szegedi verseny óta profik vagyunk, a Gyopárosi-tó meg se kottyant volna… (Na jó, a kecskebékákat tuti kiűztük volna a nádasból, de fő az önbizalom, és a közösségbe vetett hit!)
Azt sem tudom, hogy a szervezők hogyan értékelik ezt a hétvégét, mert az időjárás nem volt kegyes hozzájuk. Viszont sok ehhez hasonló programon vettünk részt, így rutinnal állíthatom, hogy a Sör -Virsli Fesztivál megállta a helyét, aki szerette volna magát jól érezni, az megtehette.
Köszönet illeti Horváth Pétert és anyukáját, akik gyermekkorom ragadós édességét önzetlenül kínálták nekem és fúvós társaimnak. Az eszemet se tudom mikor ettem utoljáta vattacukrot… Illetve mostmár tudom, 2012. június 20-án az I. Gyopárosi Sör-Virsli Fesztivál első napján.