Nem tudom, hogy láttátok-e a Step up! című filmeket, mert nekem az a hangulat “jött vissza” az orosházi mazsorett bajnokságon. A feszültség, hogy a legjobb formát hozza mindenki, a csapatok közötti versengés valamint egy-egy nehezebb elemnél az ováció és sikítozás.

A mazsik bevonultak a zenénkre, majd felsorakoztak. A zenekari különítmény jobb fent (Fotó: Kecskeméti Krisztina)

Erről írtam pár gondolatot és mutatunk egy videót is az OrosCafé jóvoltából.

Új és kötelező mozdulatok, mindemellett az egyediségre való törekvés.

Szétnézve a helyszínen -az Eötvös sportcsarnokban- a verseny és a profizmus is megragadt. Bevonuláskor mi fújtuk a leegyeztetett indulókat, de “pörgött” mindenki. Számítógépeken, táblázatokban a nevezők névsora és adatok, szervezői / akkreditációs kártyák a nyakakban. Felkészül, következik! – hangzott a hangfalakból, majd a bajnokság elrajtolt. A szakmai zsűri vagy másfél méter magasan követett minden bot pörgetést, elegánsan és szigorúan. A versenyre készülők összpontosítottak, gyakoroltak, koncentráltak és hangolódtak A sorukra váró gyerekek eközben játékként lementek hídba egy illetve két kezes cigánykereket vetettek vagy épp csak tekergették magukat, nyújtottak. Nézve is fárasztó volt.

Sajnos nem volt lehetőségen kimenni a vasárnapi felvonulásra, de Kovács Péter műértő ütős barátom szerint nagyszerű produkciókat mutattak be a csapatok. Apropó csapatok! Összesen 28 városból érkeztek és a bevonuláskor az idősebbjeinknek a katonai eskütételek jutottak eszükbe, mert utoljára talán akkoriban játszottunk több tucat egyszerre lépőnek. Az emlékek feltörését segítette a parketta dobogása is.

Persze azért az olajzöld kopaszok és a tarka-barka hölgyek között van különbség…