Egy naiv feketerigó füttye szállt a nap hetedik órájához közeledve. Az imént említett madárka pedig azért naiv, mert abban a hitben élt, hogy Ő ébreszti Orosháza tavaszi fáradságban gyötrődő népét. A madárinfluenzában szerencséje volt tollas barátunknak, – hisz él – de szombaton nem.
Maroknyi zenész – anorákjával azonos színű IFA teherautón – harsogta az indulókat, és az üzenet egyértelmű volt: ÉBRESZTŐ!!! De a fúvós is csak ember, így amikor kottát, levegőt és “erőt” vételezett magához, akkor a kísérő tűzoltókocsik szirénája sokkolta az álomszuszékokat. No, de kikérheti magának a Kedves Olvasó, hogy nem komoly teljesítmény ez idő tájt talpon lenni, illetve platón ülni. Ez tény. Az is tény, hogy zenekarunk lelkesedésével csak egy család vetekedhet.
Ők pedig Arnóczky Józsefék, a zenés ébresztést várók. Ez nem holmi új keletű úri hóbort részükről, hanem hagyomány. Mi minden évben meglátogatjuk Őket, és cserébe egy kis útravalóval kedveskednek nekünk.
Idén a gyümölcslevek (100 %-os, tiszta, átlátszó és kb. 50 fokos) mellett harcsa paprikással fogadtak minket. S mindezt úgy, ahogy illik. A bogrács alatt parázslott a fa és a fehér abrosszal leterített asztal várta az éhezőket. A muzsikusok szeme a meghatódottságtól volt könnyes, a házigazdáé pedig a készülődéstől karikás. Időnk nem engedte, hogy Laci bá’ kiadja a parancsot: Gépkocsiról! Na de később…
Ígéretünkhöz híven visszatértünk a szolgálat váltás és a zsűrit nehéz döntésre kényszerítő rajzpályázat eredményhirdetése után, melynek helyszínéül a tűzoltólaktanya szolgált.
Ezúton is köszönjük a vendéglátást, és tisztelettel figyelmeztetem ezt a kedves családot, hogy Flórián nap jövőre is lesz!