Elöljáróban: A cím egybe tartozik, azonban kicsit el is kell vonatkoztatni, hiszen ez csak egy fáradt agy szüleménye. Mert hát ugye tudjuk, az alá és fölé rendeltség és a “jó pontok gyűjtése” nem jellemző a mai világra.
Az eset: történt idén, aminek történni kellett. Elérkezett május hava, mikor ismét Flórián-napot ünnepeltünk. Lehet helyesebb, ha azt írom, hogy emlékeztünk Szent Flóriánra, a tűzoltók védőszentjére.
A kettősség azért van bennem, mert hát ünnep a gyerekeknek, kik az Őrizd a Lángot Alapítvány rajzpályázatán nyernek, ünnep ez a lánglovagoknak, kiket előléptetnek és ünnep ez nekünk is, mert megint ellátogatunk a laktanyába, és zenés ébresztünk. Nem is akárhogy. A menetét nem írom most le, hiszen beszámoltam már erről tavaly és 2006-ban is. 2007-ben pedig egy kis filmet is készítettünk az esetről.
Szóval az mindent elmond.
Na, de hogy kerül ide a “főnöki nyelv”? Egyszerű. Arnó – becsületes, zeneszerető polgári nevén Arnóczky József – és családja rendszerint kedveskednek nekünk. Mi “öregek” nyomon követjük a pálinkájának évjáratait, a kisebbek rendszerint a kólák és narancsok minőség ellenőrzését végzik. Ami mindig változik az a menü. Ha jól emlékszem első évben házi kolbászos szendvicsekkel lepett meg minket és úgy voltunk vele, hogy ne tovább! Minden éveben eljövünk egy pálinkára rövid időre.
Azóta a szendvics már a múlt. Volt harcsapaprikás, sült kecske és egyéb húsok, most pedig nyelvet készített el nekünk a – május első hetében – főző férfi. A tepertős pogácsa mellé “katonákat” is készített a vendégszerető család, de a karnagy kapta a nyelvet, a hosszú “főnöki nyelvet”… Nem is tudom. Gondoljunk valamire Arnó?
Zárszó: Itt utalok a fentebb olvashatókra!