Laptop az ölemben, mellettem egy pohár bor és számot vetek barátaimmal. Ki milyen műsort látott a tévében, ki milyen ünnepi beszédet hallott vagy arról értekezünk mit játszott a Fradi. De akarva akaratlanul is szóba kerül az OFZE.

Rosta Tibi kiváló képeiért klikkelj vigyázzban álló karnagyunkra, Lacibára

Egyhangúlag megjegyeztük, hogy szerencsénk volt, mert az október 23-i városi megemlékezésen nem áztunk rommá, mint a hősök napján és senki nem hullott ki a sorainkból. (Mert hát ez is fontos dolog. Laci bá mindig ránk parancsol, hogy “nem volt oszolj!” Ezt nem mindig sikerül betartani…)

Na, most épp Melega kolléga bomlasztotta az egységet, de nem a vércukra esett le, hanem inkább a vérnyomása emelkedett és az agyvize forrt. Tudniillik hangszerének billentyűje elégelte meg az általa produkált sok fars hangot és adta be az unalmast. Ezúton is köszönjük az együttműködést az ESZK Ezüst Fenyő Idősek Otthonának, hogy egy csőfogóval megszánta a kétségbe esett zenészt és ezáltal tudta folytatni megkezdett zenei tevékenységét.

Szükség is volt az erősítésre Krisztián személyében, hiszen megint elnyúlt a koszorúzás. Az ünnepi műsort a Székács József Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium diákjai adták, majd Deutsch Tamás “epé képviselő” mondta el – véleményem szerint – korrekt beszédét. Eddig minden klappolt, de a koszorúk száma megint sok volt és a Chopin Gyászindulóját háromszor játszottuk el az ismétléseket betartva és még így is belefért egy Hazám, hazám valamint egy kis pihenő a Szózat előtt…

Kovács Péter vinális bölcsességgel (ez mostmár tuti létező szó. Vinális: melléknév, alapja a vinum, mely bort jelent.) összefoglalta az alkalmat. ” Semmi baj nem volt, csak maga a koszorúzás volt hosszú. Azt hiszem harmincöt perc.”

Idén sem volt puska dörrenés, a Táncsics előtt téren hála az Égnek senki nem zavarta meg a méltóságteljes megemlékezést, kiváltképp hála Istennek egy szovjet lánctalpas sem robogott be a tömegbe, melynek magját -sajnos/szerencsére- iskolások adták.

És hogy mi adta az apropót, hogy mindezt leírjuk? Rosta Tibi fotós barátunk kiválóan megkreált és remekbe szabott fotókat küldött nekünk a koszorúzásról, a zenekarról, a szónokról és a fellépőkről, melyeket mindenképpen közre szerettünk volna adni. Köszönjük Tibi!