Egy közösség tagjai ismerik egymás gyengéit, melyekkel csúnya dolog visszélni. De van amikor ez megbocsátható bűn. Ilyen eset a tréfa is, mely most egy konkrét és kerek szívatásra sikeredett…
A mit sem sejtő Berta Peti a "töröttkezű" Kovács Petivel
Mikor elkezdtem a zenekurunkban játszani, már a próbák kezdete előtt is lestem az ajtót, hogy rutinos szólamtársam, Fésű Ricsi jön, vagy rám hárul a “világ összes gondja”. Mert ilyenkor nincs az a hidegháború ami bonyolultabbnak tűnhet, mint az adott helyzet: “fiatalként” egyedül vinni a szólamom. És a fellépésekről mèg nem is szóltam, ott a kínok csak hatványozódnak.
A sztori
Az Orosháza Fesztivál megnyitójáról július 9-én igazoltan volt távol dobos kollégánk, Berta Peti, lévén hogy koncertezett az Örökség nevű formációval. Mi azonban úgy éreztük, fiatal OFZE tagként eljöhetett volna, ezért a másnapi fellépés előtt turpisságon törtük a fejünket egy házibuliban. Szombat estére jómagam találkozót beszéltem meg B. Petivel, ami előtt a többiek javasolták, mondjam neki azt, hogy szólamvezetője, Kovács Peti nem tud eljönni a vasárnapi térzenére, így szedje össze magát. Nekem sem kellett több, visszakérdeztem: miért, eltörött a keze? S innentől már nem volt visszaút. Beindult az OFZE gépezet.
Hamarosan találkoztam is B. Petivel, akivel egy koncertre igyekeztünk és elmondtam neki a “rossz hírt”. Kétkedett és egyben aggódott is ütős barátunk, ezért telefonált K. Petinek, aki még a házibuliban volt. Melega kolléga vette fel Kovács Peti telefonját, aki szemrebbenés nélkül elmondta neki a valós környezetbe ágyazott strandbalesetről szóló történetet K. Péter kéztöréséről. B. Péter bárkit faggatott, mindenki egyöntetűen hazudott. Berta Peti bizonytalan volt és egészségügyi dolgozóként be akart telefonálni az baleseti osztályra, hogy ellenőrizze a sztorit. De nem törtem meg, faképpel rávágtam, hogy tegye meg bátran. Ez hatott, így nem hívta a kórházat.
A koncert után visszavitt a házibuliba a zenekarunkból a szégyen miatt kilépést fontolgató B. Peti, ahol látta Melega Krisztián kocsiját. Emlékezett rá, hogy korábban ő vette fel “törött kezű barátunk” telefonját, ezért egy gyors házkutatást tartott, hogy lebuktasson minket. De nem járt sikerrel, a “beteg” már korábban hazament. (Persze ehhez is kreáltak a többiek egy új sztorit, miszerint K. Peti a sok gipszes poénon megsértődött és hazament 🙂
Felvirradt a mi napunk
Másnap reggel kiderült, hogy egy álmatlan éjszakán volt túl Berta Péterünk, annyira izgult a fellépés miatt. S mi sem aludtunk nyugodtan, mert tenyerünket dörzsölgetve kitaláltuk a folytatást.
Évekkel ezelőtt eltörött a kezem, s a gipsz még megvolt. Igen, azt ráraktuk Gelegonya Vicával és Tóth Lindával K. Péter dobos szólamvezető kezére, kapott gézből friss kötést és kész is. Tökéletes.
Eközben karnagyunkat, Lacibát is beavatta Krisztián a sztoriba. Aki ismeri tudja, hogy Öregnek nem kell kétszer mondani az ilyen átveréseket, simán benne van és még rá is tesz általában egy lapáttal. Megbeszélték, hogy a térzenét olyan számokkal kezdjük, melyet Berta Peti biztos kézzel ledobol, de a negyedik számnál karnagyunk hezitál majd, mintha nehezére esne a választás, és ekkor feltesszük az i-re a pontot.
Szembesülés
A két Péter találkozása meghatározó pillanat volt. Berta lefagyott, mikor meglátta, hogy Kovácsnak tényleg gipszben van a keze. Ennek fele sem tréfa – gondolta. Laci bá is “szívta a vérét” bölcs mondásokkal, miszerint “Teher alatt nő a pálma” és “Petikém, most bedobtunk a mély vízbe, de tudsz úszni”. Bepakoltunk a térzenére és felkonferáltak minket. Ekkorra Feldmann Tibi már eldúdolta az összes számot a dossziéból és a térdén különböző ritmusképletek leütésével nyugtatta B. Pétert, hogy meg tudja csinálni.
tam-ta-ratatata-tamta. Mit nem lehet ezen érteni?? (Fotók: Kálmán László)
Minden az eltervezettek szerint alakult, s a negyedik számnál az “Öreg” beközölte az ominózus darab címét, amit B. Péter előtte még soha nem játszott. Az ifjút kiverte a víz, átfutott rajta a hideg, a meleg (és majdnem a leves is) és közölte “ez nagy égés lesz”. Természetesen szólamvezetője, K. Péter végig mellett ült, nyugtatta és ép kezével dobolta neki a ritmusképletet. Majd eközben elkezdte letekerni a gipszről a gézt, de még ez sem tűnt fel B. Péternek, idegesen kérte, hogy beszéljük le Lacibát erről a számról. Az Öreg persze hajthatatlan volt. B. Peti idegességében azt sem vette észre, hogy mellette K. Péter már éppen a gipszet készül leszedni a kezéről. Ekkor azonban jött a végső fel illetve leoldozás, K. Peti hanyag eleganciával levette a gipszét, kezében egy pár dobverővel odaállt ifjú kollégája mellé és atyaian megszólalt: “várjál Maki, segítek!” Ezekre a barátságos szavakra Berta Peti megkönnyebbült, mi pedig tapsoltunk, kurjantottunk és nevettünk.
Azóta is mindenki boldogan él. Berta Peti vette a lapot, nem lépett ki az OFZE-ból és az eset óta igazán közénk tartozik, ez volt neki a beavatás. Kovács Peti pedig továbbra sem törte el a kezét.
Külön köszönet Gabónak, idegeskedő dobosunk barátnőjének, aki nem leplezte le eme turpisságunk és Peti mellett volt jóban, rosszban.