A címben foglalt mondandó nem afféle kitaláció, hiszen most nem a szokásos falunapra invitáltak minket testvértelepülésünk vezetői és ottani táncos barátaink, hanem egy nagyszabású fogathajtó bajnokságra.

Éppen emiatt ez a rövid turné kissé rendhagyó is volt. Most nem adtunk templomi hangversenyt és esti könnyűzenei koncertet, viszont zenéltünk éjszaka és locsoltunk reggel. De lássuk mindezt bővebben.

Új karnagyunkkal, Fabók Lászlóval ez volt az első közös turnénk, így mindenki egészséges izgalommal várta az indulást. A buszon megvolt a szokásos kellemes hangulat, amit a kánikula sem rontott el. Megérkezvén kedvenc szállásunkra a paradicsompusztai kastélyba csupán annyi időnk volt, hogy kipakoljunk, hiszen máris indultunk át Zombára, hogy közös próbát tartsunk a táncosokkal. Ez elég fontos volt, mert karmesterünk most ismerkedett meg személyesen a zombaiakkal.

Pózolj menyasszonnyal

A szombat számunkra igencsak furcsa volt, hiszen az előző évekhez képest rengeteg szabadidővel rendelkeztünk. Mivel csak késő este volt fellépésünk, így amolyan nyaralásnak is minősíthettük a turnét. Van aki a park végében kipányvázott birkákat etette és vezette arrébb, ha az állatok előtt elfogyott a fű, de előkerültek a kártyapaklik, tollasütők, frizbik és mindenki elvolt a kastélyparkban, mint a befőtt a spájz polcán.

Az egyik legérdekesebb sztori nem sokkal ebéd előtt esett meg velünk. A parkban először egy számunkra idegen fotóssal találkoztunk, majd egy öltönyös fiatalemberrel. Nem sokkal később pedig megérkezett a menyasszony is, aki szíve választottjával állt a fényképező elé a boldogító igen kimondása előtt. Nosza gondoltunk egyet és megkérdeztük őket, lehet-e közös fotó velük emlékbe. Lehetett, így pózoltunk a menyasszonnyal.

A délután is hasonlóan nyugodtan telt, de karnagyunk beiktatott egy próbát. A kastély bejárata előtti placcra kipakoltunk és átjátszottuk az esti fellépés számait.

Vi-gyázz! Tiszte-legj!

Persze idén sem maradhatott el a tűzoltó autózás. Jóbarátunk, az egykori hivatásos tűzoltó, Pálfi Ferenc vezeti a Zombai Önkéntes Tűzoltó Egyesületet. Ahogy az elmúlt években mindig, most is körbecsodáltuk a lassan 50 éves Magirus Deutz gépjárműfecskendőt, és ahogy az lenni szokott, Feribá elvitt minket vele egy körre. Ahogy a reklám is mondja, az élmény most is megfizethetetlen volt, fülig ért a szánk. És a kör végén a szolgálatparancsnok vezetésével tisztelegtünk, ahogy az illik.

Ezután már nem sok volt hátra, és következett az, amiért Zombára utaztunk: az éjszakai fogathajtás. Az egész rendezvény egyébként a lóversenyről szólt, napközben folyamatosan mentek a különböző fogathajtó versenyek a ligetben. Ez az éjjeli hajtás egyfajta látványosság, különlegesség, amire közel 4 ezer ember jött el a környékről. (Csak jelzem, hogy Zomba 2500 lakosú). Mi egy sátor alatt kaptunk helyet, és innen próbáltuk bejátszani a focipálya hatalmas terét, több-kevesebb sikerrel. Akkora volt az érdeklődés, hogy tömött sorok álltak előttünk, így karmesterünk nem is látott sokat a futamokból, nyújtogatta rendesen a nyakát, hogy mikor kell leintse a zenét. A szünetben jött a közös produkciónk a zombai táncosokkal. Ez elég érdekes volt, lévén, hogy tőlünk jó 20-25 méterre, a focipályán táncoltak. De győzött a rutin, és mindent remekül megoldottunk, a közönség pedig elégedetten tapsolhatott.

Reggeli locsolás

Vasárnap reggel nem akármilyen ébresztőben volt részünk. Meglátogatott minket kedvenc tűzoltónk a kastélyban, aki a felnőtteknek − ébresztő gyanánt − kiváló hazai pálinkát is hozott kóstolóba. Ha már ott volt Feribá, nem maradhatott el a rögtönzött tűzoltó bemutató. Mivel szerencsére tűz nem volt, így a hőség miatt fellépő szárazság ellen tettünk hősiesen: kilocsoltunk 2 köbméter vizet. Mindezt szakszerűen, hatékonyan és gyorsan.

Ez elvárható egy olyan zenekartól, akiknek elődei hosszú évtizedeken keresztül tűzoltók voltak, ráadásul decemberben nyugdíjba vonult karnagyunk, K. Tóth Lacibá is tiszteletbeli tűzoltó lett búcsúhangversenyén. Nem beszélve arról, hogy a mostani hivatásos tűzoltóinknál is rendszeresen fellépünk a Flórián napon, jó ismerősként köszöntenek minket. Nem hozhattunk tehát szégyent sem őseinkre, sem az egyenruhára 🙂

Délután aztán még várt ránk egy térzene, a fogathajtó verseny eredményhirdetésén volt jelenésünk. Sok dolgunk nem volt, néhány indulót és a Himnuszt kellett eljátszani. Ezután buszra ültünk, és kényelmesen hazajöttünk. Köszi a zombaiaknak az idei élményeket, várunk benneteket a Szilveszteri hangversenyen!