Az Orosházi Fúvószenekari Egyesület elhunyt elnökére emlékezünk…
Ide most egy jópofa sztorit kellene írnom rólad, de nem megy. Nem azért, mert nincs, hanem mert olyan sok volt, hogy nem is tudom, melyiket gépeljem le. Meg azért sem, mert azt, amit tettél az elmúlt évtizedekben, egy sztorival nem lehet elintézni. Te sokkal több voltál annál, hogy pár sor nekrológ elég legyen mindarra, amit véghez vittél férjként, apaként és közösségi emberként. Civil voltál a szó legnemesebb értelmében, hiszen az Orosházi Fúvószenekari Egyesület vezetése mellett aktív tagja voltál az Orosházi Kolbászklubnak és még számos jótékonysági és közösségi esemény szervezéséből vetted ki a részed.
Mindig volt egy mosolyod felénk, vagy egy mókás pillanatod velünk
Mint írtam, sok sztorim van veled/rólad, de az már a múlt homályába vész, hogyan ismertelek meg. Az biztos, hogy az Orosházi Fúvószenekarhoz köthető, ahol akkoriban én mint fiatal zenész, te pedig mint segítőkész szülő tevékenykedtél szabadidődben. Aztán ott ragadtál köztünk, és ahogy teltek az évek, egyre több mindenben segítettél. Évekig voltál az egyesület elnökségi tagja, aztán 2012-ben vettél egy nagy levegőt és azt mondtad, vállalod az elnökséget. Nem volt egyszerű döntés, hiszen a zenekar éppen egy korszakváltáson ment keresztül, annak minden nehézségével és buktatójával együtt.
De te álltad a sarat, és töretlen hittel vitted a napi ügyeket, néha még a lehetetlennek tűnő helyzetekre is találtál megoldást. Hogy mást ne mondjak: másfél év alatt három karnagyot is sikerült szerződtetned a zenekar élére…
Az elmúlt években sokszor mondtuk neked, hogy pihenj, de te nem álltál meg akkor sem, amikor más már régen feladta volna. Téged nem ilyen fából faragtak, ha valamit elterveztél, azt tűzön vízen át meg is valósítottad. Így volt ez a Batyus Bállal is, aminek 18 éven át aktív szervezője voltál, és miután tavaly év elején a Német Nemzetiségi Önkormányzat vezetői bejelentették hogy vége, te voltál az első, aki azt mondtad nekünk: vágjunk bele és vigyük tovább mi fúvósok. Úgy gondoltad, a fúvószenekari egyesület támogatásával ez a hagyomány tovább élhet, és új lendületet adhatunk a bálnak.
Szentül hitted, hogy meggyógyulsz, hiszen kétszer már legyőzted a gyilkos kórt, miért ne ment volna harmadjára is? Egy hónappal a bál előtt még szorgosan jegyzeteltem a betegágyad mellett: honnan hozzuk a székeket, mi legyen az ültetési rend, mire figyeljünk a vendégek fogadásánál, és így tovább. Amíg erőd engedte, szervezted és felügyelted, hogy minden jól menjen. Aztán a sors úgy hozta, hogy az égiek 1 nappal a bál előtt elszólítottak tőlünk. Ám ezúton is jelentem: a bál sikeres volt. Igazad volt. Ebben is…
Drága Imre! Köszönjük mindazt, amit értünk, fúvósokért tettél, önzetlenül, időt, energiát és anyagiakat nem sajnálva.
Neked köszönhetően a zenekarnak van jelene és jövője, és mi ígérjük, mindent megteszünk azért, hogy továbbra is fejlődjünk, gyarapodjunk.
Tudjuk, hogy odafentről figyelsz minket, és ha valamit elrontunk, a magad határozott, őszinte de mégis igazságos mondandójával jó útra terelsz minket.
Ahogy mi, fúvósok mondjuk, amikor valami nagy feladat előtt állunk: Egy banda! Egy hang! És most nagy feladat áll előttünk, hiszen nélküled kell tovább mennünk az általad kikövezett úton…
Nyugodj békében Imre!
Melega Krisztián
zenekari titkár
Kovács Imre temetése 2019. január 26-án, szombaton 11 órakor lesz Orosházán az Alvégi temetőben. A család kérésére sírjára egy szál virágot hozzon mindenki.