A városközpontban áll egyetlen műemlékünk, a késő barokk stílusú evangélikus templom (1777-1830 között épült), melynek oltára előtt őrzik azt a Zombáról elhozott harangot, mely 1905-ig működött, de akkor megrepedt, s azóta emlékműként van kiállítva.

Ennek a tövében játszottuk el a komolyzenéből álló műsorunkat április 23-án a XXXVIII. Templomi Hangversenyünkön. Rendezvényünk színvonalát bizonyítja városunk vezetésének jelenléte és a szokottnál is nagyobb érdeklődés. Előtte, fél hattól a belvárost és a határt egyszerre éreztük a talpunk alatt, mivel a hangverseny előtt toronyzenével csalogattuk be az arra sétálókat alkalmi koncerttermünkbe.

A fanfárt – melyet mind a négy irányba elfújtunk – személyes meghívóként küldtük a város lakosainak. Aki régóta jár városalapítási hangversenyünkre, annak ez nem volt újdonság. Most K. Tóth László karnagyunk ezt a régi hagyományt is újra szerette volna éleszteni. Az arra sétálók és a vezetőnk tetszését annyira elnyerte a „magas szintű” muzsika, hogy ha az időjárás és a körülmények is engedik, akkor valószínűleg jövőre is lesz toronyzene.

A mai Orosháza és környékének területe már korai időktől fogva szállást adott különböző népeknek. Az első település a tatárjárás idején, a második a török hódoltság alatt pusztult el. Az 1700-as évek első felében Harruckern Ferenc báró, a terület birtokosa, a lakatlan táj benépesítését tűzte ki célul. Telepítési politikája szerint egy-egy területre egy nemzetiségű, egy vallású embereket hívott. Ezeknek kedvezményeket biztosított: földet és szabad vallásgyakorlatot.
Az Orosházát alapító telepesek a Tolna megyei Zombáról érkeztek, a katolikus Dőry bárók birtokáról.

Az ideiglenes kamarazenekarunk által játszott dallamok elhallatszottak a Táncsics gimnázium előtti téren található Történelmi Emlékparkba. (Szervátiusz Tibor alkotása és a városalapítás 250. évfordulójára készült el. Az átadáskor zenekarunk itt is közreműködött.) A köztéri szobrok, emlékművek, emléktáblák és a Szabadság téren álló Kossuth Lajos szobor is (melyet 1904-ben Horvai János készített) feltehetően megremegett a hangszerek megszólaltakor.

Büszkén mondhatjuk el magunkról, hogy ebben az évben is aktív részesei voltunk városunk alapítási rendezvénysorozatának.

„K”.

A hangverseny méltóságteljes hangulatban zajlott. Állandó krónikásunk Kálmán László Sándor alias „K.” egy fergeteges tubaszólóval – W.A. Mozart Varázsfuvola című operájából adta elő Sarastro áriáját – kápráztatta el a nagyérdeműt és zenésztársait. (Be kell valljuk, előtte a gonosz társak fogadásokat kötöttek, ám „K.” önmagát is felülmúlva tubázott, így mindenki örömmel konstatálta a sikert, míg barátunk learatta a babérokat, melyek ezúttal taps formájában jelentkeztek).

A zenekar már korábban „örökbe fogadta” Nagy Krisztina énekművészt, aki most is eleget tett meghívásunknak, és M. Kunze – S. Levay – Ish gehör nur mir című szerzeményét énekelte csodálatosan. (A taps itt még fergetegesebb és teljesen megérdemelt volt).

A műsorban szerepeltek olyan művek, melyeket korábban már játszottunk: Gerard Boedijn: Caesar and Cleopatra nyitány; Antonin Dvorak: The New World In Beat; Charpantier: Preludium; Giacomo Meyerber: Koronázási induló. Azonban mint mindig, most is tanultunk eddig általunk még nem játszott művet, mely a közönség tetszését láthatóan elnyerte: Willy Hautvast Belcanto nyitányáról van szó.

Itt is külön megköszönjük az Evangélikus egyházközségnek és Ribár János esperesnek, hogy ismét lehetőséget kaptunk az ünnepi hangverseny megtartására, és az azt megelőző próbákra a templomban.
Találkozzunk egy év múlva!

M.K.

Felhasznált irodalom:
http://church.lutheran.hu/oroshaza/multunk.html
www.oroshaza.hu